A kirekesztés szót manapság inkább csak a szó legrosszabb ér-telmében használják. Ha valaki kirekesztő, ezzel megbélyegzik. Pedig a kirekesztés az élethez elengedhetetlenül hozzátartozik. Azt, ami káros, ki kell rekeszteni. A fertőző beteget elkülöní-tik a saját érdekében is. Az emberi szervezet immunrendszere igyekszik minden ártótól távol tartani az életet.

Kilöki a nem odavalót. A társadalom is elkülönít. Hogy a bűn, a rossz ne terjedjen. De visszafogad, ha a bűnös megtérő, jóvá tevő szándékú. Az Egyház is élő szervezet, meg akarja előzni a bűnt, de ha ez nem sikerül, igyekszik nem befogadó lenni. Viszont létezik gyógyító, megmentő szeretet is. Önfeláldozó keresztények és nem keresztények ápolják a fertőző betegeket, tanítják a tudatlanokat. Olyanok is vannak, akik egyik szervüket átadják másoknak. Például egyik veséjüket, amit szeretetből rekesztenek ki saját testükből. Vannak olyanok is, akik bűnös módon önmagukat rekesztik ki a közösségből vagy esetleg szeretetből is, például ha máshol akarnak új életet kezdeni, és így kerülik ki a bűnre vezető alkalmat, lakhelyük vagy munkahelyük feláldozásával. A menekülés is kirekesztés. Az állatvilágban is látunk vedlést, tisztulást.
A lélek betegsége és sok bűn okozója a tudatlanság. Jézus nemcsak veszélyes betegeket gyógyított, de tanított is. Sajnálta gyilkosait, imádkozott értük a kereszten, de mindent megtett, hogy a bűnös tudatlanság elmúljon. A társadalom és különösen az Egyház kinyújtja karját önvédelmi szándékkal, de a visszaölelés lehetőségét is jelezve.

REMÉNY/ Spesnet