Deus charitas est. – Az Isten szeretet. A pápa ismert enciklikája ezt a témát fejtegeti széles látókörrel. De azért az enciklika nem annyira ismert, hogy sokan áttanulmányoztuk volna. Leegyszerűsítve és sűrítve azonban egészen a lényegéhez érhetünk, ha a böjt első vasárnapi karitászgyűjtésére gondolunk, és az egyházi katolikus karitásszal hozzuk összefüggésben az Isten jelenlétét a világban. Ez azt jelenti, hogy leginkább azzal tehetjük érezhetővé az istenit, hogy a szeretet cselekedeteit végezzük. A pápa odáig megy ebben, hogy vallásos életünk egyedül azzal válik hitelessé, hogy mennyi szeretetet viszünk a világba.

Amit egynek a legkisebb közül tettetek, nekem tettétek. S amit megtagadtatok a rászorulótól, azt nekem nem adtátok meg. Engem tagadtatok meg a világtól. A gyónások, az imák, az áldozások, a vezeklések valódiságának a fedezete a belőlük fakadó szeretet. Vallásosságunk olykor szép virág lehet a vázában, amely előbbutóbb elhervad, mulandó. De lehet gyümölcsöt termő virág is: ami a gyökérrel, Istennel, Jézussal állandó kapcsolatban van. De Jézus maga is gyümölcs, Mária méhének gyümölcse. A Gyümölcsoltó Boldogasszony közelgő ünnepe is figyelmeztessen, hogy a világ az Anyaszentegyháztól anyai szeretetet vár. Az Istent. Mert szeretet az Isten.

Remény