Van-e a kalendáriumi évnek szebb időszaka, mint a napsugaras, vidám május hónap? A rétek már teleszívták magukat friss tavaszi vizekkel, üdén zöldellik a határ. Méhek zümmögése vegyül a könnyű tavaszi szellők vidám susogásába. Virágillat úszik a levegőben, pünkösdi rózsák bimbóznak a gondosan kitakarított kiskertekben.
Aranyló fénnyel csillognak a napsugarak a tavaszi kék égen, mintha az egész világ ünnepi díszbe öltözött volna május hónapja tiszteletére. Mit is ünnepelünk ebben az időszakban? Sok-sok különféle okunk van az örömre: Urunk mennybemenetele, Pünkösd, Szentháromság vasárnapja – az egyházi év ünnepei közül jó néhány kerül ünneplésre a tavaszutó havában. A fennkölt hangulat már május első vasárnapján kezdetét veszi, amikor Anyák Napját ünnepel a magyar szív.

Kosztolányi Dezső a tíz legszebb magyar szó közé sorolta “anya” szavunkat, a magyar nyelv egyik legékesebb gyöngyének minősítve azt. Mi is szeretettel kötjük csokorba legszebb virágainkat ezen az ünnepen, hogy az édesanyák odaadó gondoskodását tettekkel is megháláljuk.
Amíg azonban sokan legszebb ünnepi díszükbe öltözve keresik fel és köszöntik szülőjüket ezen az ünnepen, gyakran elfeledkeznek a arról az édesanyáról, aki földrajzi helytől kötetlenül mindig jelen van mindennapjainkban, hogy lépteinket vigyázza és az Atya szeretetének közvetítő forrása legyen – Boldogasszony Anyánkról, Máriáról.
Szűzanyánk, Jézus anyja a mi édesanyánk is! Mária édesanyasága nem ért véget, amikor szent fia beteljesítette isteni küldetését, és feltámadása után negyven nappal visszatért igazi otthonába, a mennyországba. Mária élete nem zárult le, éppenúgy, ahogyan magáé Jézusé sem, hanem új feladatot magára öltve folytatódott tovább a Megváltó mennybemenetele után is: mindannyiunk édesanyja lett! Maga a Szent Fia rendezte ezt így, amikor a nagypénteki keserves haláltusájában édesanyját János tanítványa gondjaira bízta: “Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, ime, a fiad!" Aztán a tanítványhoz fordult: "Nézd, az anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.” (Jn 19, 26-27)
A hűséges János Mestere édesanyját ettől a pillanattól saját édesanyjaként tisztelte és védelmezte. A Szentírás egyszerű szavakkal számol be az eseményről, a szavak mögött azonban igen mély értelem húzódik. Urunk Jánosban az emberiség gondjaira bízta Máriát, szavai végérvényes, kölcsönös szeretetre és elkötelezettségre hívják fel figyelmünket. Íme, a te anyád… Íme, a te fiad… Égi édesanyaként kell tisztelnünk a Mennyek Királynőjét, aki saját gyermekeként szeret bennünket és vigyázza életünket óvó, gyengéd gondoskodásával…
Milyen erős is ez a szeretet! Helyhez, időhöz, térhez nem kötött - több, mint kétezer év óta tart már, és végigkiséri az emberiség történelmének állomásait, zivataros évszázadait: a portugáliai Fatima, a mexikói Guadalupe, a francia Lourdes és Medjugorje kőhalma, a mátraverebély-szentkúti tavaszi fák nyugalmat suttogó lombjai mind-mind a szelíd Szűzanya végtelen szeretetének és törődésének nyomáról mesélnek… S válaszul emberek százezrei zarándokolnak el ezekre a szent helyekre, hogy imával és tettekkel fejezzék ki hálájukat és erősítsék kapcsolatukat égi édesanyánkkal, szívük-lelkük teljes, odaadó szeretetét ajándékozva a Titkos Értelmű Rózsának…
Anyák napja tehát Mária szent ünnepe is – maga Jézus akarta ezt így. De ezer évvel később , magyar történelmünk kiemelkedő alakja – és katolikus egyházunk nagy szentje- Szent István királyunk is megismételte Jézus szeretetből fakadó cselekedetét. Nehéz volt a szíve az uralkodónak, amikor röviddel halála előtt belátta, Szent Imre herceg tragikus elvesztése után nem maradt jogos utódja, hogy a keresztény magyar birodalom élére álljon. Trónviszályoktól, véres hatalmi harcoktól való aggodalmában István király Jó Anyánk szerető gondoskodására bízta Magyarországot, és Nagyboldogasszonynak, Mindenszentek Királynéjának ajánlotta fel azt.
Isten és ember egyaránt azt akarta, hogy Jézus édesanyja a mi vigyázónk legyen. Évszázadokra visszatekintő keresztényi és nemzeti kötelességünk hát, hogy Máriát szerető édesanyaként hívjuk meg zsúfolt életünk mindennapjaiba, köszönjük meg odaadó gondoskodását, és osszuk meg vele bánatunkat, örömünket egyaránt.
Május madárdalos hónapjában, Anyák Napján a Szűzanyát is ünnepeljük. Kössük hát szeretetünk virágszirmait és hálaadó imánk gyöngyeit illatos, tavaszi csokorba, és helyezzük azt Égi Édesanyánk lába elé! Köszöntsük őt lelkünk odaadásával, és adjunk hálát a gondoskodó mennyei atyánknak, hogy Máriát gondjainkra bízva így mindennap örömmel mondhatjuk el: Drága Édesanyánk, a Mennyek Királynéja vigyázza lépteinket az élet kanyargós ösvényén.

Füleki Bálint Lajos/Remény