Nagyszombaton az Egyház Urunk sírjánál időzik, az ő szenvedéséről és haláláról elmélkedik. A csend, a nyugalom, a várakozás napja.

A szomorúság, a bánat, a részvét napja. Az értetlenség, a cslódottság, a reményvesztettség napja. Ünneplés és szentmise nélküli nap.

Nagyszombat ugyanakkor titokzatos módon reményt rejtő nap is. A feltámadást mindent megváltóztató hajnala előtti nap. Egy nap, amikor a fájdalom és a szenvedés lassan szeretetté kezd átalakulni szívünkben.

A nappali világosság elmúltával és a sötétség beálltával elkezdjük a húsvéti vigília szertartását, amelynek során a feltámadt Krisztus világosságának fénye egyre jobban növekszik, s hajnalra beragyog mindent. Az újjászületés és az új élet napja ez számunkra!

Adoremus/Remény
Foto: jeles.napok